Már épp egy hónapja történt. Igen...Megcsalt, megtette... Direkt nem csaptam nagy patáliát, csak nyugodtan elküldtem. Azóta nem beszéltünk. Ő próbált volna kommunikálni velem, de nem hagytam. Túlságosan haragudtam rá, hiszen egy másik nővel volt azon az éjszakán, és még ki tudja hányszor került ugyanerre sor? Azt hitték soha nem jövök rá, pedig én a kezdetektől tudtam. Először az lett gyanús, hogy azt mondta koncertezni megy, de ezután 20 perccel a csapat többi tagja jött hozzánk és ugyanúgy Harry-t keresték. Én ekkor már világosan láttam, mi folyik a hátam mögött. Mikor hazaért ott vártuk őt 5-en és szemére vetettük. Mindent tagadott... Végül kinyögte, hogy tényleg mással volt. De az a legrosszabb az egészben, hogy még mindig ugyanúgy szeretem.-elmélkedtem, majd megcsörrent a telefonom. Igen, ő az... Lehet idióta vagyok de felveszem.
-Halló.
-Szia Kicsim! El sem hiszem.. Tényleg felvetted?
-Igen, de ha nem mondod gyorsan mit akarsz leteszem!
-Csak találkozni... Mondjuk nálunk.
-Fél óra és ott vagyok!- mondtam, majd gyorsan letettem. Magam sem tudtam miért, de látni akartam, újra a szemébe nézni. Siettem. Gyorsan felkaptam a piros koktélruhámat és egy piros magassarkút. Pár aranylánccal dobtam fel az összeállítást. Cipőmben amilyen gyorsan csak tudtam, úgy topogtam el fekete terepjárónkig. Beszálltam és a One Direction házhoz vettem az utam.20 percre rá meg is érkeztem. Mikor kiszálltam az autóból Niall-al találtam szembe magam.
-Szia szépség, hát te itt?
-Szia manó, Hazz-hoz jöttem.
-Azt gondoltam. Na gyere, menjünk be.-Engedelmesen sétáltam az ír fiú után.
-Sziasztok!!-mondtam, mire mindenki felemelte a fejét.
-Csak nem békülni??-kérdezte mosolyogva Liam.
-Azt még nem tudom.
-Mindenesetre jól kicsípted magad.-nézett végig rajtam Zayn.
Reagálni sem volt időm, Harry zúgott le a lépcsőn. Szokásos kócos, göndör hajával, félig kigombolt ingjével rögtön elvette az eszem.
-Szia, [T/N] !- ölelt magához.- Én miért nem kapok ölelést?-Háborodott fel Hazz.
-Talán mert nem vagyunk jóban?-néztem rá lenézően.
-Ezt majd megoldjuk.-Kacsintott.-Fiúk magunkra hagynátok?-kérte csapattársait.
-Styles, ne szúrd el megint!- mondta Louis Harrynek.Ezen elnevettem magam.
-Vicces a nyomorom?-kérdezte.
-A nyomorod?-értetlenkedtem.
-Jól hallottad! Utálom magam, mert ezt tettem veled. Pedig igazán, teljes szívemből szerettelek és szeretlek még mindig. Fáj, hogy nem vagy velem.-mondta bűnbánóan lehajtott fejjel.
-...Tudod te mit éreztem? Tudod milyen érzés, mikor szembesülsz azzal a tudattal, hogy azon az éjszakán másé voltál? Hogy más túrt a hajadba? Hogy más érinthette meg a bőröd? Hogy más mellett aludtál el? Hogy mást zártál a karodba?- gördült le egy könnycsepp az arcomon.
-Sajnálom...-nézett gyönyörű zöld szemeivel az enyéimbe.
-De azért remélem jó volt, mikor a karjaiban élveztél el.-kiáltottam, majd az ajtó felé siettem. Ekkor erős keze elkapta az enyémet, és magához húzott.
-Értem neked valamit is?-kérdeztem, mire szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Nem ellenkeztem, és ezt furcsállta is.
Felvett, lábamat derekára kulcsolva vitt fel a szobájába. Az ajtót berúgva dobott le az ágyára, mindeközben csókunkat nem szakította meg. A szobában körbenézve a közös képeinket, egy halom csokipapírt és rengeteg sörösdobozt láttam. Az én szobán sem nézett ki másképp. E gondolatmenet közepette észre sem vettem, de már csak bugyi és melltartó takarta a testem.
-Édesem, el vagy maradva-mondtam és kínzó lassúsággal vettem le Harry-ről az ingjét. Megláttam tetoválásait és gyönyörűen kidolgozott testét, akaratlanul is ajkamba haraptam.
-Ezt ne csináld...-mondta, mivel felizgatta a látvány. Én kerültem alulra, majd elkezdte levenni a melltartóm. Simogatott egy darabig, majd lejjebb haladt és levette a bugyimat is. Először csak a szájával izgatott, de nemsokára ujjazni kezdett.
-Hazz!-sóhajtottam, mire abbahagyta.-Miért kellett???-értetlenkedtem.
-Nem ettől fogsz elmenni.-mondta, majd nadrágja elé térdeltem és a lehető leglassabban vettem le róla. Fehér Calvin Klein boxere már nagyon feszült rajta, de még egy kicsit kínoztam. Majd szép lassan húztam le az utolsó ruhadarabot életem szerelméről. Amennyit csak tudtam, bekaptam a férfiasságából és elkezdtem kielégíteni. Mindeközben férfiasakat nyögött, mire még jobban felizgultam. Mikor éreztem, hogy el fog élvezni, abbahagytam.Kérdően nézett rám. -Te sem engedted, hogy elmenjek!-mondtam.
Megint alulra kerültem, ő pedig felém magasodott.- Biztos hogy akarod?-kérdezte bizonytalanul.
-Hogyne akarnám? Csináld!
-Igenis úrnőm!- erre belém mélyesztette magát. Csináltuk már máskor is, de mégis nagyon fájt. Ezt Harry is látta rajtam.
-Abba hagyjam?
-Dehogy... Mindjárt megszokom. Harry hagyott egy kis időt mérete befogadására, majd gyengéden tolni kezdett.Eközben minkettőnk száját nyögések hagyták el.
-Gyorsabban!- utasítottam Harry-t.-Hazz.. Mindjárt...
-Én is [T/N].-erre belém élvezett én pedig követtem őt hangos sikollyal.
-Ugye tudod, hogy ezt az egész ház hallotta?
-És? Hazz én szeretlek és nem érdekel ki hallja!-Gyorsan felkaptuk a ruháinkat és lefelé vettük az irányt. Ott volt mindenki, és éppen a sikolyomon rágódtak.
-Na megjöttek hangosék.-Nevettek.
-Hazz, hallottuk jó voltál!
-Mint mindig!- dicsekedett, majd megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Igen!-mondta fülig érő mosollyal.
-Mi igen?-értetlenkedtem.
-Értél nekem valamit... Nagyon is sokat, és azt akarom, hogy örökké együtt legyünk!
#Toncsi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése